Hát hiába vergődök immár,
nyakig belekerültem –
művészien megszőtt
csapdád vendége lettem

és fogoly lábamat mentené
még szabad kezem,
de hálód egyre inkább tekeredik
minden testrészemen

és már látom árnyékod –
gyönyörű vagy (bár szerény vigasz),
varázslatos gyilkosom,
jössz, hogy elfogyassz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.