Mikor utoljára engedted látni magad
(belefáradtam, hosszan zsaroltalak),
éreztem hatalmad és tudtad, hogy érzem,
új birodalmad epedve néztem.

Megmutattál mindent búcsúzóul,
s nevettél rajta, hogy a világ fordul.
Láttam a szobát, mi új bérlőt kapott,
láttam a lerombolt templomot,

és szóhoz nem jutva azon merengtem,
hogy kitoloncolt polgára lettem
házadnak, s az új határon nekem
már érvénytelen az útlevelem.

Visszafelé rám tört a remegés.
Rettegve néztem szemedbe és,
míg a Soroksári úton jött buszunk,
néhányan azt hitték, összetartozunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.