Az én istenem nem roppant
palotákban, felhők között lakik,
kit rettentő törvénynek
gyúrtak össze valakik.

Az én istenem nem követel,
nem kér és nem félni van.
Az én istenem van. Tán
ereje sem határtalan.

Sőt, esendő olykor. Néha meg
olyannyira elveszett –,
akkor nagy szemekkel néz rám,
mint a szót nem értő kisgyerek.

Az én istenem rejtély, olykor
ezernyi titok és sokszor még egy.
De a legnagyobb talánya volt,
hogy egyszer nekem adott téged.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.