Olvastam valahol, hogy ha egy űrhajós elutazik messze a kozmoszba (oda, ahol tökéletes sötétség uralkodik, s tisztán látszik az összes csillag, úgy, ahogyan a Földről sohasem látszana), s felemel egy ceruzát, akkor az írószer hegye egyszerre tízezer galaxist takar ki.

Elgondolkodtam, hogy ebben a rengeteg csillagvárosban miért is ne létezhetne egy olyan, vagy legalábbis nagyon hasonló bolygó, mint a Föld? Ahol a hétfő reggelek ott is csak ugyanolyanok, mint minálunk. Az anyák óvodába viszik a gyerekeiket, a zöldségesek a zöldséges ládáikat pakolják az utcára, a hivatalnokok telefonnal a fülükön sietve mutatják föl a bérletüket az álmos ellenőröknek. A macskák – amiket a legkevésbé sem érdekel, hogy hétfő reggel vagy péntek délután van – tücskökre vadásznak, a kukásautók a kukákat viszik, az idős asszonyok pedig tejért állnak a sorban hajnali piacokon.

Egyszóval lehet, hogy azon az elképzelhetetlenül távoli bolygón, ami akár a mi planétánk ikertestvére is lehetne, minden majdnem tökéletesen úgy zajlik, mint nálunk, csak egészen kicsit, s egyáltalában nem zavaró módon másképp. A tavaszt a nyár követi, 15 Forint a vajaskifli, 1.9 bar az átlagos guminyomás, a periódusos rendszer második eleme a Hélium, s a vesepecsenye drágább, mint a csirkefarhát. Az emberek szép ruhát húznak az ünnepeken, a férfiak virággal udvarolnak, a teába mézet és citromot tesznek, a harapós kutyára szájkosár kerül, a hulladékfából pedig fogpiszkáló készül.

Mondom, minden-minden ugyanolyan, kivéve, hogy valahol messze-messze tőlük, túl rosszindulaton, áskálódáson, irigységen talán még a halálon is túl van egy űrhajós, aki épp kitakarja őket egy ceruza hegyével.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.