Szeitz István

A MINDENTUDÓ

Világdráma két részben


SZEMÉLYEK

MINDENTUDÓ
KATONA
TÁBORNOK
FELTALÁLÓ
FELTALÁLÓ FELESÉGE
HIVATALNOK
DEZERTŐR
TEREMŐR

                                                                                                                                                                                                                        

ELSŐ FELVONÁS
1. SZÍN

A világban háború dúl. London, valahol egy katonai főhadiszálláson. Alacsonyabb rendfokozatú katona lép be egy jelentéssel a kezében.

Katona
Tábornok úr, a jelentés! Az ellenség bekerített minket, Notthingam, Liverpool és Leeds elveszett. Londonban kémeket fogtunk el.

Tábornok
A flotta?

Katona
Odaveszett a partoknál.

Tábornok
A szövetségeseink?

Katona
A japánokat lekötik a németek, az oroszokat lekötik a franciák. Az USA az olaszokkal harcol, a skandinávok az ausztrálokkal. Az afrikai országok még nem indultak el Kína ellen.

Tábornok
Szaros bab! (Letép egy kitüntetést a zubbonyáról és a földhöz vágja.) A tankjaink?

Katona
A flottán voltak a csapatátmozgatás miatt. Mind odavesztek.

Tábornok
Szaros bab! (Letép egy újabb kitüntetést a zubbonyáról és a földhöz vágja.) A veszteség?

Katona
Csak becsülni tudunk. Rengetegen estek el Leeds-nél. A stratégiánk sajnos csődöt mondott, hiába a legkorszerűbb fegyverek, hiába a többhónapos kiképzés. Az emberek kezdenek zsörtölődni, uram.

Tábornok
Zsörtölődni? Zsörtölődni?! Szaros bab! (Földhöz vágja a sapkáját.)

Katona
Zsörtölődni, uram. Brit földön a vikingek óta nem masírozott idegen hadsereg. A katonáink egyre reményt vesztettebbek. A civilek félnek. Egyre többen hagyják el az országot.

Tábornok
Elhagyják az országot? Hova mennének? Nincs egy istenverte sziget a világban, ahol ne dúlna háború. Izlandtól Dél-Afrikáig, Japántól az Egyesült Államokig áll a bál. Egyedül a tibeti lámák nem léptek még hadba senkivel.

Katona
Már… már ők is harcolnak, uram.

Tábornok
Oh, igen, és ki mellett?

Katona
Nem mellettünk, uram.

Tábornok
(Leveszi a zubbonyát, összegyűri, és a földhöz vágja.) Hogy az a… (Visszanéz a zubbonyra, nyitná a száját, de inkább csak legyint.) Térképet!

Katona
Parancsoljon.

Tábornok
Hol vagyunk most?

Katona
Londonban, uram, Ön itt áll.

Tábornok
Az 1. hadsereg továbbra is maradjon keleten, őket gyalogos hadtestekkel fogjuk megtámogatni. A 2. hadsereg vonuljon át északra, intézkedjen! Valaki hívja fel az amerikai védelmi minisztert! Mit keres az a magányos harckocsi a skót partoknál? (A térképre mutat.)

Katona
Uram, ha megengedi. Az egy légy, az imént szállt oda.

Tábornok
Haptákba, katona! (A katona vigyázzba vágja magát.) Azt gondolja, hogy nem tudok megkülönböztetni egy legyet a mieinktől? (Egyre idegesebb.)

Katona
Nem, uram!

Tábornok
Azt gondolja, hogy felesleges volt az akadémia? Mert az én tábornokom szerint a katonáink legyek. Ez jár a fejében? (Felveszi az egyik eldobott rangjelzését a földről.) Maga szerint mi ez? Légypapír?

Katona
Nem, uram!

Tábornok
Akkor talán békának nézek ki, aki legyekre vadászik? Megtáncoltatom, katona! Hát tudja, meg, hogy amikor még hadnagyként a Jangce folyón…

Nem tudja befejezni, mert a légy felszáll a térképről. Mindketten a fejükkel követik az útját a levegőben.

Tábornok
De brit légy volt, brit. A keservit!

Katona
(Elővesz egy gyógyszeres dobozt a zsebéből.) Uram, itt ez a kapszula. Vegyen be belőle egyet, jót fog tenni az idegeinek. Ez egy csodaszer, nincs olyan betegség, amit ne kezelne ki. A bátyámnak írták fel gyomorbajra, de sajnos meghalt infarktusban.

Tábornok
Hogy a mennydörgős mennykő nem üti meg azt a hülye fejét, miket hord itt össze?!

Katona
Ön túlzottam feszülékeny! Kicsit le kellene lazítania magát.

Tábornok
Hogy mi vagyok én, büdös bogár?

Katona
Jelentem, feszülékeny, uram!

Tábornok
Hol a jó életben kapta maga a kiképzését, hogy így van mersze beszélni a feljebbvalójával, maga pincebogár? Rögtön karóba húzatom, s lesz maga olyan feszülékeny mindjárt, mint a cövek. Azonnal álljon előttem vigyázzban és nyomjon le 50 fekvőtámaszt! Hogy mer így beszélni a feljebbvalójával? Tisztában van maga a rendfokozatokkal? Tudja hol a helye? Na, sorolja szépen emelkedő sorrendben a tiszteket!

A Katona számolni kezd az ujján, magában morfondírozik.

Katona
Rögtön megvan…

Tábornok
Talán nehézséget okoz?

Katona
Nem uram, csak egy perc.

Tábornok
Halljam, fiam!

Katona
Bubi, Dáma, Király, Ász… De nem tudom, hogy az Ász kezdő- vagy záró lap.

Tábornok
Most azonnal földet hordatok magára, denevér! Figyelmeztetem, hogy egyetlen húzás választja el a hadbíróságtól!

Katona
Sajnálom uram, tényleg attól függ, hogy mi a megállapodás a parti elején. Az Ász lehet a legnagyobb, de a legkisebb lap is.

Tábornok
Elég a bolondozásból! Mi a helyzet az utánpótlással?

Katona
Akadozik, uram. De…

Tábornok
Nos?

Katona
Sajnos van más is.

Tábornok
Miért ver engem az isten?

Katona
Sajnálom.

Tábornok
Ne sajnálkozzon, mondja!

Katona
A probléma a civileket érinti, azaz az ország lakosságát. Tudja, a briteket.

Tábornok
Mondja már, ne kelljen minden szóért könyörögnöm! A civileket érinti, amennyiben?

Katona
A helyzet az, hogy a rakéták miatt a közszolgáltatások leálltak. A szemetesek nem viszik el a szemetet a házak elől, így az utcák bűzlenek és megjelentek a patkányok. Az éjszakai közvilágítás hiánya miatt mindenütt rablóbandák garázdálkodnak Londonban. Az emberek teljesen levetkőzték emberi önmagukat és állatokként támadnak egymásra.

Tábornok
Elrendelem a kijárási tilalmat, intézkedjen! Ha valakit 10 óra után az utcán találnak, azonnal vegyék őrizetbe!

Katona
10 után őrizetbe, értettem!

Tábornok
Van még valami?

Katona
Akad, uram. Néhány katonát szorít a cipő.

Tábornok
Elhiszem fiam, én is szívesebben lennék máshol. Ez a szolgálat.

Katona
Nem rébuszokban beszélek, tábornok úr! Úgy értem tényleg szorítja őket.

Tábornok
Hogy mi?

Katona
Egészen fiatal srácok voltak még, mikor besoroztuk őket. Kinőtték a régi ruhát, cipőt.

Tábornok
Hát vételezzenek újat.

Katona
De nincs, uram, és nem is lesz egy jó darabig. A textilgyárakat lebombázták.

Tábornok
Hát oldják meg, talán én varrjak rájuk? Amikor még századosként a Kalahári sivatagban…

Kintről puskaropogás és repülőgépek zaja hallatszik.

Katona
Uram, mennünk kell, itt már nem biztonságos! London lángokban!

Mindenki el.

 

2. SZÍN

Budapest, Szabadalmi Hivatal. Az ajtó előtt kopott zakós feltaláló várakozik.

Hivatalnok
Jöjjön! (Feltaláló belép, udvariasan leveszi a sapkáját.) Lőni lehet vele?

Feltaláló
Megbocsát?

Hivatalnok
A találmánya. Képes emberi élet kioltására?

Feltaláló
Természetesen nem, uram, ez egy olyan…

Hivatalnok
Viszontlátásra!

Feltaláló
Hogy mondja?

Hivatalnok
Mondom, viszontlátásra! Nézze, kérem! Háború van. Ha nem olyan találmányt hozott, amivel eldönthetjük a háború sorsát, akkor csak az időmet, sőt, az ország idejét vesztegeti. Különben is gyáraink a hadsereg számára termelnek, nincs szabad kapacitásunk. Csak fegyvert tudunk gyártani. Fegyvert és lőszert. Így hát megkérdem újra: fegyvert vagy lőszert talált föl, amivel ölni lehet?

Feltaláló
Ez békés eszköz. Az emberiség javát szolgálja. Ölni ugyan nem lehet vele, talán, csak ha ráesik valakire. De magyar. Mi magyarok adnánk a világnak. J2-esnek neveztem el magam után. Az 1-es nem volt túl meggyőző, sokat tudott, de nem hittek neki. De a 2-es. Hallania kéne.

Hivatalnok
Mondja, maga miről beszél?

Feltaláló
A találmányomról, természetesen.

Hivatalnok
De hát nincs is magánál semmi!

A Hivatalnok asztalán megszólal a telefon.

Hivatalnok
Szabadalmi Hivatal, lőni lehet vele? … Nem lehet. Igen… igen. Nem. Határozottan nem. Minket nem érdekel olyan találmány, ami a vízből veszi ki az oxigént. Kérem, ön egy ingyenesen hívható számot tárcsázott, ne foglalja a vonalat az igazán értékes találmányok elől. … Igen, hallgatom. Hogy átalakítaná? Mégis hogyan? … Aha… értem. Beteszi a vízbe az oxigént. Minek? Nem, uram, nem buktam kémiából. A vízben már van oxigén, molekulánként egy. … Robban. Értem. Hát azt javaslom, hogy dolgozzon még rajta egy csöppet, aztán, ha tényleg robban, hozza be! Hogy nem tudja behozni, ha már felrobban. Ühm. Hozza előtte! Viszont hallásra! (A Feltalálóra néz.) Hol is tartottunk? Ja, igen, a találmánya. Hiszen nincs is magánál semmi!

Feltaláló
Kint van az ajtó előtt.

Hivatalnok
Már így is több időt vesztegettem Önre, mint kéne. Kerek-perec megmondtam, csak háborúban használatos találmányokat szabadalmazunk. Azt mondja, az ön kreálmánya sem nem fegyver, sem nem lőszer. Köszönjük, nem érdekel. Kérem, lássa be, meg van kötve a kezem. Magyar-magyar! Hányszor hallottam már ezt! Talán a golyó, amivel megnyerjük a háborút hirdeti, hogy magyar? Nem hirdeti. Talán a tank, amivel kiűzzük az ellent dicsekszik vele, hogy magyar? Nem dicsekszik. Magyar, hahh nekem nem kell játszania az eszét!

Feltaláló
Értem, uram. Minden jót kívánok!

Hivatalnok
Na, lássa, én sem vagyok kőből! Mit tud ez a T1000-es?

Feltaláló
J, uram. J2-es, és a világon mindent tud. Ez ugyanis egy Mindentudó gépezet. Egy amolyan okos masina. Nincs a világon olyan kérdés, amelyre ne tudná a választ. Pillanat, pillanat, csak egy pillanat. (Kimegy és betolja a Mindentudót, amely egy derékig érő kopott szerkezet kerekekkel. Elöl színes égők villognak rajta) Csak tessék, kérdezzen tőle! Tesztelje le! Bármit kérdezhet tőle, a világon mindent tud. Innen a neve.

Hivatalnok
Maga hülyének néz engem?

Feltaláló
Megbocsát?

Hivatalnok
Tudja maga ki volt Julius Caesar?

Feltaláló
Természetesen. Római hadvezér és politikus, belőle ered a császár szavunk.

Hivatalnok
Ragyogó. És tudja ki volt Septimus Clavius?

Feltaláló
Sajnos nem.

Hivatalnok
Senki. Érti, hogy mire akarok kilyukadni?

Feltaláló
Sajnos nem tudom követni, uram.

Hivatalnok
Ez a baj, ez itt a baj.

Feltaláló
Hogy nem marad fenn a nevem? Az engem nem érdekel…

Hivatalnok
Dehogy, dehogy félreért! Megbocsásson, de kit érdekel a maga neve? Még mindig nem érti?

Feltaláló
Sajnálom…

Hivatalnok
Ha megöl egy embert gyilkossá válik. Ha megöl százezret, hódítóvá! Hódítóvá! Ilyen találmányokat keresünk. Nem akar hódító lenni?

Feltaláló
Őszintén szólva nem igazán.

Hivatalnok
Na, látja, ez a gond! Mi az új Napóleont keressük. Az újítót, a hódítót, a felforgatót, aki találmányával csatát… mit csatát?! Háborút nyer nekünk. Uram, uram, a britek betörtek az országunkba!

Feltaláló
Uram, amit szeretnék bemutatni önnek, épp az ellenkezője mindennek. Talán a békét hozhatja el azzal, hogy megfelel minden kérdésre. Tesztelje le!

Hivatalnok
Emberek esnek el a fronton, anyák maradnak gyermekek nélkül, gyermekek anyák nélkül a háborúban. Ma-holnap, de inkább már ma, nincs mit ennünk az élelmiszerhiány miatt. Gyakorlatilag az ország összes háza romokban áll a légitámadások következtében, nincs villany, nincs gáz, nincs meleg víz, nincs üzemanyag a kutakon. Tiszta vizet hetek óta nem ivott a főváros lakossága, csak azt a posványt, ami a csapokból folyik. Erre maga cirkuszi mutatványokkal akar engem szórakoztatni?

Feltaláló
Uram, ez tényleg működik.

Hivatalnok
Takarodjon! (Ismét megszólal a telefon, a Hivatalnok már nem is foglalkozik többé a Feltalálóval.) Szabadalmi Hivatal, lőni lehet vele? Hogy lehet? Megvettük! Mikor tudná behozni? Addigra ki is tölteném a papírokat, a gyártósorokat már ma rá tudnánk állítani a tömeges termelésre.

A feltaláló csüggedten kitolja a Mindentudót az ajtón.

 

3. SZÍN

Egy mező. A feltaláló idáig tolta a Mindentudót egy molnárkocsin, s most csalódottan búcsúzik tőle.

Feltaláló
Az emberek még nincsenek megérve rád. Nekik nem a béke kell, hanem a háború. Elveszett a hit, a világban a gonosz munkál. Talán egy másik században visszajövök érted. Ma nem. Élj békében!

Feltaláló el. Telnek a napok, múlnak a hónapok, s a világra nem köszönt rá az áhított béke. A Mindentudót benőtte a gaz, villanykörtéi már nem világítanak. Egyszerre egy dezertált katona jelenik meg a színen. Óvatosan jön, majd mit sem sejtve leül a Mindentudó mellé.

Dezertőr
Fegyver nélkül az arcvonalba?! Na, azt már nem! Nem leszek senki golyófogója, csak azért mert néhány vízfejű elszúrt valamit odafönn. Harmadik éve szolgálom a hont, a puska feltörte a tenyerem és merő vér a sarkam a bakancstól. Inkább essen el minden! Nem, az nem lehet, hisz katona vagyok! Esküm dörzsölte véresre sarkam. Rongy vagyok, velem a haza is megszökött! Oh, Isten, mégis ki vagyok én?

Mindentudó
Ronald Skip vagy, jelenleg katonaszökevény.

Dezertőr
Ki az? Fegyver van nálam! A társaim itt vannak a bokorban. Szólok, hogy el vagyok szánva mindenre! Honnan jött a hang?

Mindentudó
Mindentudó vagyok, itt állok melletted. Ez a kopott, viharvert doboz a molnárkocsin. Légy szíves és szedd le rólam a gazt, bántanak a füvek. Ilyenkor tavasszal mindig nehéz. Hajt a nyír, jön a parlagfű, brrr.

Dezertőr
Maga svéd? Most hadban állunk a svédekkel!

Mindentudó
Nem vagyok svéd, leginkább magyar vagyok. De nem kell félned tőlem, én nem állok hadban senkivel. Nincs váll-lapom, nincs rajtam sem felségjelzés, sem radar. Még egy árva szuronyom sincs. Nem tudok ártani neked semmilyen módon. Legfeljebb megsérthetlek valamivel, de az meg nem az én módszerem. Tudod, nem szoktam ok nélkül megbántani senkit. Sőt, igazából okkal sem. A harag, a sértés és a…

Dezertőr
Ki maga és honnan tudja a nevemet?

Mindentudó
Jóember, nem gondolod, hogy a puszta tény, hogy Mindentudóként neveztem meg magam feleslegessé teszi a kérdésed, egyben meg is válaszolja azt? A neved egyebek mellett rajta van a zubbonyodon is.

Dezertőr
Mindentudó vagy? Akkor… hát, mennyi kettő meg kettő?

Mindentudó
Már a kérdés is sért. Katonaszökevényként a világ végén bármely kérdésedre választ kaphatsz, s te mindössze a négyes számra vagy kíváncsi? Emberek…

Dezertőr
Igaz-igaz. Ki nyeri hát a háborút?

Mindentudó
Senki. Egy háborúnak nincsenek győztesei, kizárólag vesztesei vannak. Győztes-e, akinek több puskája marad a csata végén? Nyer-e valamit, aki kisebb hullahegyen ünnepli magát, miután az utolsó lövés is eldördült? Mitől győztesebb az az anya, akinek csak egyik fia veszett oda a lövészárokban, nem mindkettő? Nem, jóember, egy háborúban senki sem győz.

Dezertőr
Érdekes gondolat, de a háborút nem mi kezdtük.

Mindentudó
Oh, az emberi hiúság. Nem mindegy az ki kezdte? A kiömlött vért ugyanúgy ellepik a legyek, legyen az bármilyen nemzeté. Talán a golyó megtorpan a fejlövés előtt, azon töprengve, hogy ki kezdte?

Dezertőr
Mikor lesz vége?

Mindentudó
Amikor abba hagyjátok. Egy perccel sem fog tovább tartani.

Dezertőr
Miért engedi ezt Isten vagy… valaki?

Mindentudó
Olyan könnyen keresitek Isten a bajban. Mára a neve összeforrt a baj fogalmával. Miért nem az első lövés eldörrenése előtt emlegettétek őt? Hirtelen mindenki hívő lesz a bajban. Hát nem hamis barát az, aki csak a bajban hív téged, s mikor jól megy sora feléd sem néz? Te nem orrolnál meg arra az emberre? Miért gondolod, hogy Isten másként látja ezt? Ha nem hívod a gazdagságban, ne hívd a szegénységben se!

Dezertőr
Elhagytam az osztagom és kétségek között vergődöm. A háborút már nem bírta a lelkem, a mostani létem pedig a gyomromnak nem kedves. Szabad-e megtagadnom a tábornokom parancsát, hogy lelkem szavára hallgassak?

Mindentudó
Add meg a tábornokodnak, ami a tábornoké, a lelkednek pedig, ami a lelkedé.

Dezertőr
Mindegy is. Nem értem én ezeket a szóvirágokat. Beszéljünk másról.

Mindentudó
Beszéljünk.

Dezertőr
Szereted a zenét?

Mindentudó
A zene nagyon fontos ezekben az ínséges időkben.

Dezertőr
Ha ennek vége, zeneszerző leszek.

Mindentudó
Szép gondolat.

Dezertőr
Van egy szerzeményem. Igazából még csiszolgatom, senkinek sem mutattam meg eddig. Érdekel?

Mindentudó
Érdekel.

A Dezertőr elővesz egy szájharmonikát a zsebéből és játszani kezd, majd énekel.

Dezertőr
Távol otthonomtól
Keserű a kenyér
Búsul az én anyám
El is sirat szegény

Ne sirass jó anyám
Hazatér a fiad,
Az én tábornokom
Engem holnap kiad

Engem holnap kiad
Áldja meg az isten
Áldatlan ne hagyja
Reá letekintsen

Az én tábornokom
Csillagok közt kel fel
Angyalokkal táncol
Igen derék ember

A Dezertőr kérdőn néz a Mindentudóra.

Dezertőr
Nos, hogy tetszik?

Mindentudó
Borzasztó.

Dezertőr
Toplistás dal! Gyerünk, adj egy pacsit! Csak vicceltem! Még itt-ott csiszolok rajta egy csöppet.

Mindentudó
Ráfér.

Dezertőr
Te, tudod mit? Van egy kedvenc kocsmám Londonban, a Szopós Malac. Csupa kétes társaság jár oda, nem egy életbiztosítás, nekem elhiheted. De pont ezért szeretem. Semmi úri huncutság. Jobban meg is bízok bennük, mint akármelyik nagykutyában. Füles pohárban adják a sört, és a csapos reggeltől estig csak a Proud Maryt fütyüli. Hátul a félhomályban meg nyomják a blattot hajnalig. Legutóbb nyertem egy aranyórát. Egyszer elviszlek oda.

Mindentudó
Megtisztelsz.

Dezertőr
És a nők! Tudom, hogy egy halom drót vagy egy burkolatban, de ha látnád őket, még a te áramköreid is izzanának. Betty, Martha és Matild… oh, istenek!

Mindentudó
Köszönöm a bizalmat.

Dezertőr
Látnod kell őket! Már csak miattuk is véget érhetne a háború. … Azt hiszem, támadt egy ötletem. Menjünk!

A Dezertőr eltolja a molnárkocsin a Mindentudót, közben beszélgetnek.

 

4. SZÍN

A Feltaláló lakása. A Feltaláló az asztalnál ül, s levest eszik. A felesége tőle kicsit távolabb egy széken foglal helyet, és a sapkáját varrja. A férfi nyomasztó egykedvűséggel emelgeti szájához a kanalat, átlagos dolgokról beszélgetnek.

Feleség
A macskát majd ki kell engedni. Ne maradjon idebenn éjszakára.

Feltaláló
Ki kell…

Feleség
A pince ablakát le kell szigetelni, befolyik a víz. Ha megint le kell mennünk, ha bemondja a rádió, hogy le kell mennünk… Le kell szigetelni.

Feltaláló
Le kell…

Hallgatnak. A Feltaláló eszik, a Feleség varr.

Feleség
Ha majd… (Feláll, leteszi a sapkát a székre, odamegy a Feltalálóhoz és közelebb tolja a húsos tálat hozzá az asztalon. Visszaül és varr tovább.) Ha majd vége lesz ennek, akkor minden megint olyan lesz, mint régen. Ne aggódj! Minden jóra fordul majd. A kiöntött vér helyén újra virág nő, a könnyeket pedig felszárítja az új nap.

A Feltaláló feláll az asztaltól, megfordul, és leszegett fejjel mondja.

Feltaláló
Hát nem érted? Nem egy halom papírra mondtak nemet, nem néhány vonást tagadtak meg, hanem egy eszmét. A világ jobbá tételének eszméjét. Az ember önmagát tagadta ezzel meg.

Feleség
Az eszmék nem egy hivatalban születnek, és nem is ott vesznek el, de a fejekben fogannak és a szívekben pallérozódnak. Pontosan mondtad, a világosság nem egy ív papír, sokkalta több annál.

Feltaláló
De miért? Miért tenném? Hisz látod, lábbal tapossák a friss vetést!

Feleség
Való igaz. Ám csak egy fontosabb dilemma lehet ennél: miért ne tennéd? Hisz hatalmadban áll tenni. A piramisok funkciója eltörpül a tudás mellett, s évezredek óta hirdeti a tett nagyságát. Tettek, mert hatalmuk volt tenni.

Feltaláló
Álságos tudás ez, kedvesem, s ezt pont te ne tudnád? 

Feleség
Minden tudás attól álságosabb, minél álságosabb célra használod fel. A hited tiszta az álság nem benned lakozik.

A Feltaláló visszaül az asztalhoz és tovább eszik. A Feleség tovább varr.

Feleség
Gyertyákat kell még lehozni a padlásról, már csak néhány szál maradt. Nem bírja ki az estét. Az éjjel álmot láttam. Egy tarka kígyó falta fel a Napot, miután az lebukott a horizont alá. A világban sötétség uralkodott onnantól. Nem hajtott többet új vetés, a víz megposhadt a kutakban, és állati dögöktől bűzlött minden. Az emberek egymás torkának estek egyetlen falat kenyér miatt. (A nő egyre izgatottabban mesél.) Ám, a harmadik esztendőben a hegyeken túlról eljött egy férfi, akinek három betű volt a pallosára kovácsolva. És ez a három betű ez volt: HIT.

A férfi leereszkedett a mélybe, egészen a tarka kígyó birodalmába. A forróságtól és a bűztől egyre émelygett a gyomra, és számtalanszor vissza akart fordulni. A betűkből nyert ekkor erőt újra és újra. Végül egyszer, megszámlálhatatlan nap után szembetalálkozott a fenevaddal. Hat nap és hat éjszakán küzdött vele, míg végül felhasította a kígyó gyomrát. A bestia nem mozdult többé. A következő hajnalon a nap újra feljött az égre, és az emberek együtt ünnepelték az új hajnal eljövetelét.

Feltaláló
Valóban ezt álmodtad?

Feleség
Nem. Az egészet kitaláltam. De láttam a reményt a szemedben, és csak ez számít. Talán álságos vagyok?

Feltaláló
Inkább számító.

Feleség
Valóban számítottam rá, hogy legalább három percre elfelejted azt a veszedelmet, ami oda kinn folyik.

Feltaláló
Te tényleg hiszel abban, hogy az ember alapvetően jó?

Feleség
Ez nem hit kérdése. Az ember alapvetően jó. Csak a körülmények miatt néhány ember nagyon keserű lesz. A keserűség pedig rossz. De azért, mert leejted a gyűrűdet a porba, még nem dobod el az egész ékszert. Csak ki kell újra fényesíteni. Az ember is ilyen. Rárakódik néhány réteg mocsok, de alapjában, ha szépen kifényesíted, előtűnik az igazi ragyogás.

Feltaláló
És mindezt azért tegyem, mert hatalmamban áll? Nem az állam dolga lenne gondozni a polgárait? Tisztességes embereket nevelni, akik nem háborúznak, nem ölik egymást halomra? Akik miatt nem kell gyertyákat égetnünk, pincébe bujdokolnunk és ablakot szigetelnünk? Akik látják az igazi értéket, hogy mit jelent egy találmány, egy könyv, egy eszme?

Feleség
Ki az állam? Te, én és még néhány ember az állam? Pár bírósági terem, tábla az út szélén, árcédula a boltban, s megannyi nyomtatott könyv, amit szabálynak neveztek el? Ugyan… Az erkölcsösség, a jóra való törekvés benned dől el. Egy törvény sem mondja ki, hogy látogasd meg anyádat, nem írták kőtáblákra, hogy adj alamizsnát a koldusoknak. Ez magadnak lehet, s kell is, hogy törvény legyen. Erkölcsi törvény. Ha úgy tetszik, saját magad vagy az állam, amiben te vagy a törvényhozó hatalom is.

A Feltaláló nem szól. Feláll, a komódhoz megy és bekapcsolja a rádiót.

„ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK! ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK!
FIGYELEM! FIGYELEM! AZ ORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE LÉGIRIADÓ!
AZ ORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE LÉGIRIADÓ!„

Majd öt másodperc csend, aztán újra.

„ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK! ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK!
FIGYELEM! FIGYELEM! AZ ORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE LÉGIRIADÓ!
AZ ORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE LÉGIRIADÓ!„

Újabb öt másodperc szünet, aztán újra.

„ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK! ADÁSUNKAT MEGSZAKÍTJUK!
FIGYELEM! FIGYELEM! AZ ORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE LÉGIRIADÓ!
AZ ORSZÁG EGÉSZ TERÜLETÉRE LÉGIRIADÓ!„

Feltaláló
Hát itt a te alapvető jóságod! Az ember alapvetően rossz, érted, rossz. Van néhány szabály, amivel talán megpróbálják elkendőzni csillapíthatatlan szomját a gonoszra, de ez is csak időleges. Ha nem raknának szankciókat az emberek elé, ez a faj már régen felfalta volna önmagát. (A Feltaláló egyre indulatosabb.) Abban a pillanatban, amikor az ember öntudatra ébredt, s megtapasztalta magát az univerzumban, nos, abban a pillanatban született meg a gonoszság is. Egyszerű ez, kedvesem, mint az egyszer egy: nincs ember, nincs rossz szándék, van ember, van rossz szándék.

Egyetlen faj létezik a Földön, mely harácsol, passzióból öl, és saját fajtáját hajtja szolgasorba. Hát ezeknek alkossak én bármit?! Hiszen egy vázában nem a művészetet látják ma, hanem a fegyvert, be lehet vele törni valakinek a fejét. A gyártósorok fegyvereket gyártanak, nem élelmiszert. Nyisd ki a szemed, az ember rossz! Velejéig romlott! (A Feltaláló tervrajzokat szed fel az asztaláról.) Tudod, mi ez? Fegyver! S ez? Fegyver! Fegyver és fegyver!

A Feltaláló felnyalábolja a földre dobott terveket, a kandallóhoz megy, kinyitja, s belegyömöszöli azokat.

Feltaláló
Pusztulj!

A kandallóból kipattanó szikrák lángra gyújtják a függönyt, a szőnyegeket. Hamarosan a bútorok is égni kezdenek. A Feltaláló és felesége menekülni kényszerül. Miközben kimenekülnek az égő házból a rádió megszólal.

„FIGYELEM! FIGYELEM!
LÉGIRIADÓ ELMÚLT! LÉGIRIADÓ ELMÚLT!”

„FIGYELEM! FIGYELEM!
LÉGIRIADÓ ELMÚLT! LÉGIRIADÓ ELMÚLT!”

„FIGYELEM! FIGYELEM!
LÉGIRIADÓ ELMÚLT! LÉGIRIADÓ ELMÚLT!”

 

5. SZÍN

A dezertőr visszaszökött a táborba. A Mindentudót a Tábornok barakkja előtt hagyja és belép feletteséhez, aki alszik.

Dezertőr
Psszt… Tábornok úr! (Semmi, a Tábornok nagyot horkan.) Psszt… Tábornok úr, Tábornok úr!

A Tábornok motyogni kezd álmában.

Tábornok
Egy harckocsi, meg egy légy, az két harckocsi. Osztva kettővel, marad az egy, az egy légy, akárhogy számolom… (Alszik tovább.)

Dezertőr
Psszt… Tábornok úr!

Tábornok
(Álmában.)

Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Hadd látom, úgymond…
úgymond (Alszik tovább.)

Dezertőr
Tábornok úr, ébredjen!

Tábornok
Felköttetem a lord-majort,
Ha bosszant bármi nesz!

Dezertőr
Riadóóóó!

Tábornok
(Azonnal talpra ugrik.) Riadó, a puskámat, a zubbonyom, mindenki vigyázz! A déliek északra, az északiak délre! Katonákat a toronyba, lovas század előttem sorakozz!

Dezertőr
Tábornok úr, csak én vagyok.

Tábornok
Mi, hogy? Maga mit keres itt, fiam, ez fegyelemsértés, maga katonaszökevény. Gúnyt űz a feljebbvalójából? Megtáncoltatom! Tudja, hogy amit elkövetett, az minimum öt év kötél itt helyben?

Katona belép.

Katona
Főnök, zajt hallottam. Minden rendben idebent?

Tábornok
Főnök? Mi a vérvörös mennykőnek néz maga engem, indiánnak? Mi az én rendfokozatom?

Katona
Tábornok, tábornok úr!

Tábornok
Akkor ne főnöközzön itt, mert olyat kap mindjárt, hogy kiesik a zsír a füléből. Hogy néz ki maga! Tűrje be az ingét a nadrágjába! Álljon vigyázzba azonnal, hol van maga kaszinóban? Na, kapja össze magát, mert a csiga hármat fial, mire maga megmozdul!

Dezertőr
Uram, én…

Tábornok
Maga csak hallgasson, maga egy senki katonaszökevény. Szóltam magához? Talán hallotta valaki ebben a helyiségben, hogy én azt ejtettem ki a számon, hogy a katonaszökevény beszélhet? Mondtam vagy nem mondtam?

Dezertőr
Nem uram, értettem

Tábornok
Maga akkor mondja, hogy értettem, ha én azt mondom! Értve vagyok?

Dezertőr
Értettem, uram.

Tábornok
Nem értette, hogy ne értettemezzen itt?

Katona
Uram, az ing betűrve!

Tábornok
Rendben, vegye őrizetbe a dezertőrt!

Katona
De uram, ő hogy lehet katonaszökevény, hiszen itt van. Mármint a seregben. Egy katonai táborban akarja őrizetbe vetetni dezertálásért?

Tábornok
Ne feleseljen, katona! Teljesítse a parancsot!

Dezertőr
Uram, el tudom dönteni a háború sorsát!

Tábornok
Úgy érti, tudja, hogyan nyerjük meg a háborút?

Dezertőr
Inkább azt, hogy legyen újra béke a Földön.

Tábornok
Csak nem látomása volt? Béke… Hát ismeri még valaki ezt a szót, hogy béke? Lassan felnő egy generáció a háború alatt, akiknek már a harc a természetes állapot. Akik már nem ismerik azt, milyen csaták nélkül élni. Lassan egy éve harcolunk Magyarországon, mert ide szólított a királyság. De vannak-e még határok? Számít-e, ebben a földi pokolban, hogy az ember magyar, brit, orosz, kínai vagy argentin? A világ egy homogén massza lett fegyverrel, és senkinek sem lehet kiismerni az arcvonásait a rátapadt vértől. Szóval, ha van valami ötlete, fiam, hogy hogyan érhet véget ez a sorscsapás, akkor hallgatom. Aztán, ha vége itt mindennek, hadbíróság elé állítom dezertálásért.

(A katonára mutat.) Maga leléphet!

Katona tiszteleg, elmegy.

Dezertőr
Tábornok úr, csak három percet kérek, és a kezébe adom a választ. Ha még sincs igazam, akkor minden mindegy úgyis.

Tábornok
Két percet kap, amiből fél már el is telt.

Dezertőr
Rendben! (Kimegy, betolja a Mindentudót.) A válasz itt van Ön előtt, Tábornok úr!

Tábornok
Fiam, úgy látom a harcok, s a hosszú távollét az otthonától megbomlasztották az agyát. Talán mégsem csukatom le, elég büntetés magának a saját állapota. Menjen, feküdjön le és aludja ki magát!

Dezertőr
Uram, miért mondja ezt? Valóban ez a válasz mindenre.

Tábornok
Maga egy kóla automatával kívánja megnyerni a háborút? (Félre.) Szegény gyerek, talán sokkot kaphatott egy közelben felrobbant gránáttól.

Dezertőr
Uram, meg fog lepődni…

Tábornok
Ennél is jobban?

Dezertőr
…ez egy mindentudó szerkezet. Egyszerűbb dolgokat is tud, de a lényeg a bonyolultabbakban rejlik. Mindent megmond, mindent! Maga kérdez, ő válaszol. De ne kérdezzen túl egyszerűt, mert elég önérzetes. Én például megsértettem, mert mindjárt egy túl könnyű matematikai feladatot adtam neki. Nem tudom, hogy honnan jön a tudás, ami belőle árad, de minden szava maga a megtestesült prófécia.

Tábornok
Rendben, én voltam a címeres ökör, hogy belementem ebbe a játékba, de most már végigjátszom, ha hülyének is néz érte egy egész zászlóalj. Mi a neve ennek a szerkezetnek, fiam?

Dezertőr
Hát, én csak Mindentudónak hívom.

Tábornok
Mindentudó! Hogyan osztunk törtet törttel? Hogyan készül a Fish and chips, mit mondott Winston Churchill 1931. január 14-én délután 4 óra harminckor?

Semmi. A Mindentudó hallgat.

Dezertőr
Most összezavarta, uram. Mondtam, hogy önérzetes.

Tábornok
Menjen, fiam, és pihenje ki magát! Nem csinálok ügyet a szökéséből, megvan magának a maga baja nélkülem is. Ezt a betonkeverőt meg tolja ki a szobámból.

Dezertőr
Uram, uram, csak még egy kérdést!

Tábornok
Katona, nem vagyok én kvíz mester, hogy kérdezgessek itt. Leléphet!

Dezertőr
Csak kérdezzen, kérem, hátha csak gondolkodik! Csak tessék csak megnyugodni!

Tábornok
Rendben. Mi a darvak egyes száma? Darv?

Dezertőr
Uram, ez egy hülyeség! Ezt még én is tudom. A darvak egyetlen példánya a daru.

Tábornok
A hülyeség az, fiam, hogy hadiállapotban, az éjszaka közepén egy katonaszökevénnyel a szobámban kérdéseket teszek fel egy doboznak. Fiam, elhiszem, hogy szeretné már, ha vége lenne ennek az egésznek, ki ne szeretné? De mégis, mit tehetnék én?

Mindentudó
Kapitulálj!

A Tábornok körbenéz, értetlen. A dezertőr tapsol örömében, s a Tábornokra mutat.

Dezertőr
Ez, na ez! Ez a helyes kérdés, uram!

Tábornok
Hogy mi?

Mindentudó
Jól hallottad, tedd le a fegyvert, még ma!

Tábornok
Fiam, azt hiszem, az én agyam is kezd megbomlani.

Dezertőr
Nem, uram, eleinte én is azt hittem, de nem. Folytassa, kérdezzen!

Tábornok
Miért tegyem le a fegyvert?

Mindentudó
Mert valakinek el kell kezdenie.

Tábornok
De nyerhetek.

Mindentudó
Nem nyerhetsz, nem lesz nyertes.

Tábornok
Csak több fegyver kell. Több fegyver a győzelemhez.

Mindentudó
Több fegyver nem a győzelemhez kell, hanem a több halotthoz.

A tábornok töpreng. Szólna, de inkább gondolkodik tovább.

Tábornok
(A Dezertőrhöz.) Fiam, menjen ki egy kicsit! Hagyjon minket magunkra! (A Dezertőr tiszteleg és kimegy.) A győzelem kapujából hívjam vissza a seregem? Mikor már csak párat kéne lépnünk, hogy bent legyünk? Miféle eszement logika ez?

Mindentudó
Az a pár lépés, az pár gyilkosság. Annak a pár lépésnek a lábnyoma megannyi sírhant.

Tábornok
Parancsot teljesítek, nem az én lelkemen fog száradni.

Mindentudó
Parancsot teljesítesz, és parancsot adsz. A saját parancsaid szerint cselekedj, ne a másé szerint. Túl sokan teljesítenek itt már utasításokat.

Tábornok
Ez a dolgom, katona vagyok. Utasításokat teljesítek.

Mindentudó
Hát utasítalak, tedd le a fegyvert! Vagy az én utasításom nem elég hangos neked, hogy meghalld? Ember vagy, s azután katona. Talán rögtön tábornoknak születtél?

Tábornok
Csak elméletben. De tényleg csak elméletben. Ha kapitulálok, akkor Britannia, a szövetségeseink, a fél világ a fejemet veszi. Pedig lássuk be, jó helyen van az ott, ahol van.

Mindentudó
A jó példa ragadós.

Tábornok
A rossz még inkább. Különben sem én döntök, mondtam már, parancsot teljesítek én is, ahogy mindenki.

Mindentudó
A sereg a tiéd. Megvan a lehetőséged hazavezényelni őket?

Tábornok
Ez nem ilyen egyszerű.

Mindentudó
Dehogy nem! Megvan, vagy nincs meg?

Tábornok
Haza tudnám vinni őket, egy szavamba kerülne. Minden emberért én felelek itt.

Mindentudó
Akkor mire vársz? Jelen pillanatban nincs ember a Földön, aki ne vágyná a békét. A kérdés, hogy te mit akarsz? Te mit akarsz, Tábornok?

A Tábornok méregetni kezdi a Mindentudót.

Tábornok
Mi ez, valami trükk, hogy meghátrálásra kényszerítsenek?

Mindentudó
Még mindig nincs hited.

Tábornok
A hit és a szolgálat össze nem egyeztethető két eszmerendszer. Az én hitem a parancs. Teszem a dolgom. Ha parancsba kapom, hazaviszem a katonáimat. Hát azt képzeled, hogy megmondod nekem, mit tegyek?

Mindentudó
Gyáva és hitvány beszéd ez. Az összes emberi bűn közül a legnagyobb a gyávaság! Még az az egyszerű dezertőr is bátrabb ember nálad. Őt az erkölcsi parancs hangja késztette tettre, nem a szabály parancsa. Neked mit parancsol az erkölcsöd, Tábornok?

Tábornok
Gondolod, hogy én nem szembesülök ezzel minden áldott nap? Rettegve adom ki az utasításokat tudván, hogy emberek életét veszem el velük. Leszedettem a tükröt a szobámból, mert nem láttam benne semmit a saját köpetemtől. Néha… Néha, már nem is tudom… Víziók gyötörnek. Harckocsiknak látok pár legyet, és álmatlanul forgolódok az ágyon. Aztán, ha végre elalszom, abban nincs köszönet. … A fejemet vehetik ezért, mondtam, azt tudod?

Mindentudó
Ha maradsz, az még több fejbe kerül, ezt pedig neked kell tudnod. A katonáid otthon lehetnek, mire újra feljön a nap. Miért harcolsz?

Tábornok
Mert ez a par…

Mindentudó
Nem azt kérdem, hogy mi volt a parancs, hanem, hogy miért tört ki a háború?

Tábornok
Nem tudom már…

Mindentudó
Nem tudod, miért ölsz?

A Tábornok körbe-körbe járkál. Kezével az állát simogatja, igen gondolkodik. Megáll, sóhajt, újra megindul. Váratlanul az éjjeli szekrényen lévő telefonhoz lép és felemeli.

Tábornok
Katona! Hozzám! (Leteszi a telefont és magában morog.) Megbolondultam, semmi kétség. Az agyamra ment valami. Vagy álmodom. Ez a két lehetőség van. Illetve még kettő. Azt álmodom, hogy megbolondultam, vagy megbolondultam és álmodom. (Odafordul a Mindentudóhoz.) Miféle játékot űzöl te velem…

Katona belép.

Katona
Uram!

A Tábornok még mindig hezitál.

Katona
Uram, hívatott!

Tábornok
Tudom, hogy hívattam, a jó isten áldja meg magát! Az életemmel játszom épp. … Keltse fel az embereimet, haza megyünk! Visszavonulunk mindenhonnan. Hagyjanak mindent hátra! A teherautókra és irány a repülőkre! Tíz perc múlva nem akarok senkit itt látni.

Katona
De hát nyerésre állunk, nem? Az ország mindjárt a miénk.

Tábornok
Peregnek a percek, katona! Világos utasítást adtam! Ja, és tájékoztassa a magyarokat, hogy letesszük a fegyvert! Leléphet!

Katona el.

Mindentudó
Bölcs ember vagy, Tábornok.

Tábornok
Aki biztosan nem kerüli el a statáriumot.

Mindentudó
Aki kardot ragad, az kard által vész el.

Tábornok
Azt gondolod, nem tudom? Mindig is jobban féltem a mieinktől, mint a szemben állóktól.

Dezertőr benéz az ajtón.

Dezertőr
Uram, engedélyt kérek belépni.

Tábornok
Jöjjön! Illetve menjen, csomagoljon maga is, fiam! Hazamegyünk.

A Dezertőr belép, csak most érti meg a helyzetet.

Dezertőr
Hát hallgatott rá? Hát béke lesz végre?

Tábornok
Hogy mi lesz itt végül, azt senki nem tudhatja, még te sem.(Rámutat a Mindentudóra.)

Egy dolgot tudhatunk biztosan: halott ember vagyok. Vajon mennyi időt nyerhetünk? Vajon mennyit ér a vérem? Többet, mint százezer alárendeltemé? Mi lesz ezekkel énutánam?

(A tábornok megint járkálni kezd a szobában, majd a Dezertőrre mutat.) Magának nem azt parancsoltam, hogy csomagoljon? Illetve mielőtt elmegy… Tudja meg, hogy fegyverletételt követően szabad elvonulást kapunk-e? Megbízom, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat!

Dezertőr tiszteleg, kimegy.  A Tábornok 3 napon át ül az ágyán, nem eszik, nem iszik, csak magában morog.

Parancsmegtagadás, kapitulálás egyenlő halál. Halál egyenlő béke, vagy mégsem? Miért harcolok, tényleg nem tudom, miért ölök? „Nem tudod, miért ölsz? Nem tudod, miért ölsz?” Miért ölsz? Miért? Megszokásból, az istenért! Parancsmegtagadás, legyek. Legyek, legyek mindenütt. Döglegyek rajzanak a holtak körül, akiket megöltem. Béke, parancs. Megtagadom! Halál és élet, háború, béke. Tényleg csak rajtam áll? Nem vagyok isten. Eszköz vagyok. A parancs eszköze! „Nem tudod, miért ölsz?” Halál, megszokás, béke, halál, parancs. (Hangosan kiált fel.) Megtagadom!

(Katona bejön.)

Tábornok
Az embereim?

Katona
A csapatok elindultak haza, néhányan már Brit földön vannak.

Tábornok
Talán nyertünk egy kevés időt. Idő egyenlő remény. Remény, milyen emberi tulajdonság. Mikor volt, hogy utoljára reménykedett, fiam?

Katona
Uram, sajnálom. Britanniában értesültek a fegyverletételről, statáriumot állítottak fel.

Tábornok
Nem volt kétségem felőle. Mi az ítélet?

Katona
Halál. Sajnálom.

Tábornok
(Maga elé.) Aki kardot ragad, az kard által vész el.

Katona
Van valami kívánsága, uram?

Tábornok
Sose fogjon kardot a kezébe!

Katona
Megbocsát, uram?

Tábornok
Megbocsátok mindenért! Gyerünk, tegye meg! (Letérdel.)

Katona
Sajnálom uram, ez a parancs. Parancsot teljesítek.

Tábornok
A parancs…

A Katona előveszi a fegyverét és lelövi a Tábornokot. Dezertőr belép.

Dezertőr
Uram, szabadon elvonulhatunk! A szövetségeseink is sorra teszik le a fegyvert és elindultak haza. Uram, Tábornok úr…

A háttérből ének hallatszik.

Távol otthonomtól
Keserű a kenyér
Búsul az én anyám
El is sirat szegény

Ne sirass jó anyám
Hazatér a fiad,
Az én tábornokom
Engem holnap kiad

Engem holnap kiad
Áldja meg az isten
Áldatlan ne hagyja
Reá letekintsen

Az én tábornokom
Csillagok közt kel fel
Angyalokkal táncol
Igen derék ember

Vége az első felvonásnak.

 

MÁSODIK FELVONÁS
1. SZÍN

A Feltaláló és felesége azon a mezőn ülnek, ahol a férfi egykor a Mindentudót hagyta. A Feltaláló vigasztalhatatlan.

Feltaláló
Földönfutók lettünk hát.

Feleség
Szép az este, nézd a csillagokat, ne rontsd el!

Feltaláló
Most már tényleg csak az eszméknek élhetünk, az otthonunk egy marék hamu lett.

Feleség
A Kassziopeia, amott a Nagymedve.

Feltaláló
Hagyd már a csillagokat, foglalkozz a földi dolgokkal! Holnap nincs mit ennünk.

Feleség
De ma még van. A Kismedve és a Sarkcsillag.

Feltaláló
Azt hiszem, gazember leszek. Útonálló. Elveszem másoktól, amire nekünk szükségünk van. Ha lehet, csak azoktól, akiknek amúgy is van. Ehh… ostobaság. Egy legyet sem tudnék megbántani.

Feleség
Az Orion csillagkép. Bár ebben az időszakban csak igen halványan látszik. Tudtad, hogy az Orion öv valóban nadrágtartót jelent? Mindig azt hittem, hogy valamiféle zóna, azért öv, de nem. Derékszíj. Furcsa, igaz? Orion derékszíja.

Feltaláló
Mi?

Feleség
Órión roppant termetű vadász volt a görög mitológiában. Atlasz mind a hét lányába egyszerre lett szerelmes, amikor egyszer, egy séta alkalmával megleste őket. A vadásznak eszét vette a báj, s szerelmével üldözni kezdte a lányokat. Városról városra és országról országra hét teljes éven át. A hét lány kimerültségében Zeuszhoz fohászkodott segítségért, aki megszánta, s az égre emelte őket. Ők azok ott, látod, a Plejádok hét csillaga. Órión azonban az égre is követte őket.

Feltaláló
Mégis miről beszélsz? Figyelsz egyáltalán rám? Az ég alatt alszunk.

Feleség
És? Szép ez az este. Így kezdtük a beszélgetést, és ide lyukadtunk ki megint. Sokat aggódsz, pedig a lényeg ugyanaz. Szép ez az este, és mi itt vagyunk egymásnak.

Feltaláló
És a holnap?

Feleség
Holnap is szép este lesz.

Feltaláló
Párnára akarom lehajtani a fejem.

Feleség
Ugyan, ne légy sznob! Borban és táncban legyél sznob, másban nem érdemes.

Feltaláló
De hát nincs otthonunk.

Feleség
Az otthon mindig ott van nekünk, ahol te vagy, s veled én.

Feltaláló
Ennyi elég?

Feleség
Mit akarsz még? A világban hosszú évek után újra béke van, s ez a te ötletednek köszönhető. Ha nincs az eszméd, még mindig háború dúl.

Feltaláló
Tudod… Hiányzik nekem. Nem vehetnénk valahogy újra magunkhoz, hogy megint újra úgy legyen minden, mint régen? Hozzánk tartozik.

Feleség
Mi megtettünk mindent, ami a mi feladatunk volt vele. Segítenie kell az embereknek.

Feltaláló
De hát turistalátványosság lett belőle egy múzeumban. Nem ezt érdemli.

Feleség
Sok dolga van. A mindentudás nagy felelősség.

Feltaláló
De azt nem lehetne, hogy…

Feleség
Nem, nem. Rengeteg ember van a világban, akinek fel kell nyitnia a szemét. Nem lehetünk önzők, akik kisajátítják a tudását maguknak. Tegye csak a dolgát és mi is tesszük a mienket. Felfedezték maguknak, hisznek neki, érted? Egy új hit hajnala virrad.

Feltaláló
Azt hiszem, igazad van.

A mezőn egyszerre jókedvű emberek tűnnek fel. Egy-egy szál virágot adnak a Feltalálónak és feleségének, miközben így szólnak: Isten áldja a Mindentudót, elhozta nekünk a békét!

Feleség
Látod, hogy lehetne ez csak a miénk? A tanítás mindenkié.

Feltaláló
Igaz. Bolond vagyok?

Feleség
Bolond vagy, de az én bolondom. Ne aggódj, új tavasz van, új rügy fakad az emberek lelkében. Higgy bennük végre!

Feltaláló
Tudom, tudom, az emberek. Ne értsd félre, fantasztikus dolog békében élni. Mégis van egy kis űr bennem. Nem tehetek róla, úgy hozzám nőtt.

Feleség
Hát tudod, mit? Holnap meglátogatjuk. Elmegyünk abba a múzeumba, s kebledre ölelheted végre. Most pedig aludjunk elálmosodtam ezen a jó levegőn.

 

3. SZÍN

Szabadalmi Hivatal. A Hivatalnok az asztalnál ül, és a papírjaiba réved. Kopogtatnak az ajtón, fel sem néz a papírjaiból.

Hivatalnok
Jöjjön!

(Még mindig nem néz fel.)

Békés eszköz? Csak olyan találmányokat patronálunk, amik a béke mellett teszik le a voksukat.

Katona
Nem ez ügyben jöttem.

Hivatalnok
Viszontlátásra!

Katona
Hogy mondja? Mégis mit képzel, kivel beszél?

A Hivatalnok végre felnéz, s meglátja a Katonát. Felugrik az asztaltól, fogadkozni kezd, s hellyel kínálja.

Hivatalnok
Bocsásson meg, uram! Nem vettem észre, hogy ön az, foglaljon helyet! Miben lehetek a szolgálatára?

Katona
Magát keresem ismét.

Hivatalnok
Megtisztel, igazán megtisztel.

Katona
Kitört a béke, a világ újra csendes.

Hivatalnok
Isten áldja a Mindentudót, elhozta nekünk a békét!

Katona
Maga talán örül ennek?

Hivatalnok
Én hát…

(Zavarban van.)

Még nem igazán alakult ki az álláspontom ebben az ügyben. Nem is tudom… Ne örüljek? Segítsen egy kicsit, katona úr, hogy… Kérem, kérem, ha egyértelműen nem szívesen vett történés az újonnan kialakult helyzet, amit egyes felforgató elemek békének neveznek, akkor én messzemenően támogatom az álláspontot, hogy… Nem, nem örülök, ezt a fertőt békének nevezni. Pfuj!

Katona
Elég lesz! Micsoda undorító, köpönyegforgató maga! De jelen pillanatban épp egy ilyen emberre van szükségem.

Hivatalnok
Örülök, hogy meg van elégedve velem, parancsol egy kávét? Egy kávé mellett megbeszélhetnénk a Hivatal új arculatát, eszmerendszerét, a támogatható találmányok körét.

Katona
Hagyja már a fenébe a Hivatalt! Hogy is mondjam, mint egy barát állok ön előtt.

Hivatalnok

(Ámultan.)

Egy barát…

Katona
S mint két barát, kötetlen beszélgetést folytatunk. Semmi munka.

Hivatalnok
Beszélgetés…

Katona
Egyszóval a háború véget ért. Az emberek meg bárgyú vigyorral az arcukon ténferegnek az utcákon itt is, Britanniában is és mindenhol a világon.

Hivatalnok
Le a békével, pfuj!

Katona
No, ilyet nem mondhatunk nyilvánosan, ugye ért engem?

Hivatalnok
Hogyne, hogyne.

(Hangosan, szinte kiabálva mondja.)

A béke jó, éljen a Mindentudó!

(Halkan, száját eltakarva a Katonához.)

Igazából ne éljen, jól mondom?

Katona
Jól hát, az isten verje meg! Amíg háború volt, a társadalom megkerülhetetlen eleme voltam. Védtem a hazát, oltalmaztam a lakosságot. Pénzt kaptam innen, pénzt kaptam onnan. Nekem mindegy, melyik oldal, csak fizessen. Talán nem ment magának is jobban a szekér, míg káosz volt?

Hivatalnok
Mi tagadás, nagyobb hatalmam volt.

Katona
Na látja, hiszen egy a hitünk, ez csak összeköt minket, nem gondolja?

Hivatalnok
Engem nem kell meggyőznie, uram.

Katona
Helyes. Belefáradtam már, hogy az ostobát adjam a hadseregben. Nos, itt ez a Mindentudó. Nem voltunk elég éberek, s tönkre tett mindent, hogy úgy mondjam, a fejünkre nőtt. Ma már nem vagyunk megbecsültek, sem maga, sem én. Tud követni?

Hivatalnok
Hogyne-hogyne.

Katona
Maga is elveszítette a befolyását és én is.

Hivatalnok
Való igaz, a háborúban előnyös kis üzleteket kötöttünk egymással. Maga katonai fejlesztéseket adott nekem, cserébe én polgári találmányokat magának.

Katona
Ezt a száján se ejtse ki többet.

Hivatalnok
Persze-persze. Hallgatok, mint a sír.

Katona
Nem vágyik arra, hogy újra nagy hatalmú ember legyen, aki sok pénzt keres?

Hivatalnok
Az ördögbe is, dehogy nem!

Katona
Akkor mit kell tennünk?

Hivatalnok
Ki kell robbantanunk egy háborút!

Katona
Sokkalta jobb ötletem van annál. A háború összekovácsolja őket, mint láttuk, nekünk épp az a célunk, hogy a szomszéd a szomszédjának ugorjon. A zavarosban pompás halakat fogunk majd. Ehhez először is el kell tüntetnünk a színről a Mindentudót. Az emberek hisznek neki és hisznek benne is. Vedd el egy ember hitét, és mi lesz belőle?

Hivatalnok
Kiszolgáltatott?

A Katona egyre lelkesebb lesz, s miközben beszél, egész démonivá válik.

Katona
Pontosan. Egy kilátástalan, elkeseredett roncs, akit aztán kedvünk szerint formálhatunk. Ott fogunk támadni, ahol nem számítanak ránk. A médiában. Bemegyünk az otthonokba, ott leszünk minden család életében. Hamis példaképeket adunk nekik, akiket istenként tisztelhetnek, kettőt sem fordulnak, és már is azt fogják cselekedni, amit mi akarunk. A családi vacsora helyett a tévé előtt fogják zabálni a fagyasztott ételt, és színes cukros vizet vedelnek majd hozzá, mert mi azt mondjuk. Mi írjuk a híreket, mi írjuk a divatot, és mindent szóról szóra elhisznek majd, hiszen a tévé nem hazudik. S tudja mi lesz az egészben a legjobb? Hogy azt hiszik majd, ez a saját választásuk.

Hivatalnok
Esetleg a nőkkel elhitethetnénk, hogy a karrierjük fontosabb, mint a gyereknevelés.

Katona
Zseniális, egyszerűen zseniális. Határozottan tanulékony, barátom. Hát miért ne robbanthatnánk szét a családokat is?

A Hivatalnok kihúzza magát.

Hivatalnok
Köszönöm, uram.

Katona
Úgy keverjük a kártyát, addig manipulálunk, míg az egyén egyenesen kikéri majd magának, hogy a látszat szabadságát feláldozza a közösségért, azaz a családért.

Hivatalnok
Ördögi terv.

Katona
Nem is sejti, mennyire. Egyedül fognak ülni az otthonaikban a fene nagy szabadságukon, hit, kultúra és gyökerek nélkül. Ez kell ide, nem háború.

Hivatalnok
Színigaz.

Katona
Oh, oh, Kirschner, te betyár.

(Hangosan nevet.)

Hivatalnok
Hogyan mondja?

Katona
A kérdés kizárólag az, hogy a manipuláció elszenvedői, vagy pedig haszonélvezői leszünk-e. Tudja, mik lesznek ezek az emberek, mire végzünk mindennel?

Hivatalnok
Ha jól sejtem, zombik.

Katona
Pontosan, ragyogóan látja. Egy zombi nem gondolkodik, nincsenek érzései, s ami a legfontosabb, nem kérdezz semmit. Hol van most a Mindentudó?

Hivatalnok
Egy múzeumban állították ki itt Budapesten, hogy bárki kérdezhessen tőle kedvére.

Katona
Hozzá tud férkőzni?

Hivatalnok
Sajnos nagyon népszerű, az emberek szeretik, mindig nagy a nyüzsgés körülötte. Sokan, nagyon sokan már az ő tanításai szerint élnek.

Katona
Mindenképp állítsa félre az útból! Én addig visszamegyek Angliába és elkezdem a munkát a médiában. Azt hiszem, szervezek egy álreality show-t. Hamarosan újra megkísértem, akarom mondani, megkeresem.

Hivatalnok
Szolgálatára, uram, a legmélyebb szolgálatára. Ha minél hamarabb le akarjuk rendezni a Mindentudót, akkor arra a legalkalmasabb nap ma este lesz. Péntek van, ilyenkor korábban zár a múzeum.

Katona
Cselekedjen!

A Katona kimegy az ajtón a Hivatalból. Az irodában, ahogy kilép, világosabb lesz.

 

3. SZÍN

Budapest. A múzeumban, ahol a Mindentudó elhelyezésre került, éppen záróra van. A Teremőr a látogatókat tessékeli kifelé a Mindentudó mellől.

Teremőr
Záróra, hölgyek, urak, záróra! Holnap is nap lesz, holnap is nyitva leszünk, feltehetik majd akkor az elmaradt kérdéseket ennek a fantasztikus gépezetnek.

Az emberek lassan elhagyják a termet, a fények elhalványulnak. A Teremőr elővesz egy fél kenyeret egy konyharuhából, megterít maga mögött a lépcsőn. Leül, vág egy szeletet és enni kezd.

Teremőr
Végre! A nap fénypontja, magunk maradtunk. A világ leghálásabb állása az enyém, tudod, egész éjszaka beszélgethetünk. Nem zavar, hogy eszem?

Mindentudó
Ezt minden áldott alkalommal megkérded, s én mindig ugyanazt válaszolom. Egyél, ha éhes vagy.

Teremőr
Valójában nagyobb szükségem van a lelki táplálékra. Hol is hagytuk abba tegnap?

Mindentudó
Ott, hogy szent meggyőződésed, hogy én hoztam el a békét a világba. Pedig ez nem így van, mert nem békét, hanem kardot hoztam. S akinek a kezébe adtam, tudta is, hogy mi a dolga vele.

Teremőr
A Tábornokra gondolsz?

Mindentudó
Igen. Ő hozta el a békét, nem én. Nem cselekedhetek helyettetek. Megmutathatom, hogy merre néz, de, hogy mit láss, azt nem.

A Teremőr elővesz a zsebéből egy noteszt, s írni kezd.

Teremőr
Hogy mondtad egész pontosan? Nem békét, hanem kardot hoztál?

Mindentudó
Miért írod le a szavaim?

Teremőr
Tudod, azelőtt az adóhivatalnál dolgoztam, ott ragadt rám a precizitás. Miattad vállaltam el ezt a munkát, hogy a közeledben legyek.

Mindentudó
De miért írod le?

Teremőr
Ki tudja, egyszer talán milliók fogják olvasni a szavaidat.

(A Mindentudó eltüsszenti magát.)

Igazam van. Egészségedre!

Mindentudó
Köszönöm, megint szezonja van valami növénynek.

Teremőr
Te… nem is tudtam, hogy egy gép képes tüsszenteni. Mégis, hogy…?

A Mindentudó folyamatosan tüsszög, végül kinyílik egy ajtó az oldalán, s egy ember lép ki belőle. Feláll, kinyújtózik, a nyakát tapogatja. A Teremőr leesett állal konstatálja a történteket, szinte benne ragadnak a szavak.

Mindentudó
Jaj, édes istenem, de jó végre egy kicsit megnyújtózni. Ilyenkor tavasszal mindig nehezebb odabenn.

A Teremőr még mindig nem tér magához az ámulatból. Felváltva mutogat az emberre és a dobozra.

Teremőr
Te… hogy? Te… végig te voltál odabent? Kezdetektől fogva a te szavaidat hallgatta mindenki? Nem gép vagy? Te… ez mégis, hogy lehetséges?

Mindentudó
Igen, végig én voltam benne. Te is végig én velem beszélgettél, mint mindenki.

Teremőr
De hát miért kell ehhez ez a doboz? A szavaid ugyanolyan értékesek a borítás nélkül is, semmit sem értek. Mi ez a maskara, mi célt szolgál? Te jóságos ég, mégis, hogy a…

Mindentudó
Nézd, az embereknek ma már nem elég pár jól megfogalmazott szó. Nekik ma isteni kinyilatkoztatás kell. Minden korban az adott kor nyelvén kell az emberekhez szólni, hogy megértsék. Ezért ez a színjáték.

Teremőr
De ez akkor is, hogy is mondjam…

Mindentudó
Úgy érzed, becsaptalak?

Leülnek egymás mellé a lépcsőre, a Teremőr kicsomagolt kenyere mellé.

Teremőr
Egy kicsit igen.

Mindentudó
A szavaim is becsapások voltak?

Teremőr
Nem, dehogy. Épp ellenkezőleg.

Mindentudó
Akkor hát? Arra koncentrálj, ne a külsőségekre figyelj. Szerinted a Mikulás becsapás?

Teremőr
Nem, mármint persze az, de az eszme, ami mögötte van, amiatt nem számít. Az emberek a Mikulás fogalmában hisznek, nem az egyes személyekben, akik piros ruhát húznak magukra. Senki sem kérdezi meg, hogy miért mászkál több száz példány belőle decemberben az utcákon.

Mindentudó
Hát éppen ezt magyarázom neked. Erről van szó.

Teremőr
Azt hiszem, hogy értem, mit akarsz mondani. És azt is, hogy mire ez az egész.

Mindentudó
Az embereknek valami emberek feletti kell. Ha egyszerűen csak azt mondod valakinek, hogy ne légy gazember, akkor a szemedbe nevet, s azt mondja: Miért ne, hiszen mindenki az.

Teremőr
Mondd csak, megéri ez az egész? Minden percedet ebben a dobozban töltöd, miközben elrohan melletted az élet. Se családod, se kutyád, se macskád. Mi van, ha az emberek egy napon már nem figyelnek majd rád? Megéri?

Mindentudó
Van kerted?

Teremőr
Van igen. Épp most vetettük el a zöldségmagokat a feleségemmel.

Mindentudó
És megéri? Hiszen bármikor elverheti a jég.

Teremőr
Ezen nem gondolkodom. Csak elvetem, s reménykedem, hogy szépen fejlődik.

Mindentudó
Hát éppen így vagyok vele én is, reménykedem, hogy mindazt, amit elmondtam, szépen fejlődik majd.

Teremőr
De mi a célod? Mikor leszel elégedett, hová szeretnél eljutni mindezzel? Mi történjen?

Mindentudó
Inkább mi ne történjen.

Teremőr
És mi?

Mindentudó
Egy időben nagyon sokat beszélgettem egy Lasch nevű emberrel. Nála jobban én sem tudnám megfogalmazni a kérdésedre a választ. Ha már a művészet, a vallás és a szexualitás sem bír elég erővel ahhoz, hogy eszmei menedéket nyújtson a hétköznapok elől, akkor az álöntudatosság kínálta közhelyek súlyától az ember végül nem választhat más menedéket, mint a tökéletes ürességet. Tehát a semmit.

Teremőr
A művészet, a vallás és a szexualitás?

Mindentudó
Egyenként is nagyon veszélyes fegyverek lehetnek, ha egyének vagy csoportok elszigetelésére, egymásra ugrasztására használják fel. Együtt meg aztán… Az isten irgalmazzon nekünk. Félek, hogy az emberek érzelmi igényeit mindinkább az orvosok elégítik ki a család helyett.

Teremőr
Minden szavad világos. Segítek neked és ígérem, hogy a sírba viszem a titkodat. Tudod, hogy te vagy benne.

(A dobozra mutat.)

Mindentudó
Megtisztelsz.

A Teremőr feláll, és leporolja a nadrágját.

Teremőr
Most viszont idő van, végig kell járnom a múzeumot. Ha megint elbeszélgetem veled az időt a bejárás helyett, hát megnézhetem magam. Lehúzom a kártyát a biztonsági pontokon, egy óra múlva itt vagyok.

A Teremőr kimegy, a Mindentudó pedig visszamászik a dobozba. Alig csukja magára a szerkezet ajtaját, amikor a félhomályos terem ajtaján a Dezertőr dugja be a fejét.

Dezertőr
Psszt, pajti, itt vagy?

Mindentudó
Itt vagyok benn. Te mit keresel itt?

Dezertőr
Hála istennek, már mindent tűvé tettem érted. Elképzelhetetlenül sok terem van ebben a kócerájban. Fél órát beszéltem egy korhadt kalózládához, míg rájöttem, hogy nem te vagy.

Mindentudó
De mégis, mit keresel itt? Hogy jöttél be?

Dezertőr
Mindentudó létedre egész ökörségeket tudsz kérdezni. A Sohóban nőttem föl, mit nekem néhány zár? Hát már nem emlékszel? Nem emlékszel, hogy megígértem neked, ha ennek vége elviszlek piálni egyet a törzshelyemre? Nem olyan mókus vagyok én, aki ne tartaná a szavát. Mifelénk az adott szónak súlya van. No, meg írtam egy új nótát is kettőnkről. És, hát… bár tudom, hogy te nem igazán tudsz inni, azért lásd, milyen vagyok, nem jöttem üres kézzel, hoztam egy üveg bort is. Ne aggódj, én majd iszom helyetted is.

A Dezertőr elővesz a táskájából egy üveg bort, és leteszi a lépcsőre, éppen a Teremőr kicsomagolt kenyere mellé.

Mindentudó
Barátom, én nem mehetek el veled innen.

Dezertőr
Ne viccelj, meséltem rólad a kocsmában. Senki sem akarja elhinni nekem, hogy személyesen ismerlek. Nem csinálhatok hülyét magamból. Két nap alatt megjárjuk Londont.

Mindentudó
Nagyon kedves az invitálásod, de a lelked mélyén te is tudod, hogy nem teljesíthetem. A barátaid a kocsmában majd megenyhülnek. Nagyon sok dolgom van itt, nem is gondolnád, mennyi. Ha holnap nem találnának itt, kétségbe esnének. Talán lopásra is gondolhatnának, ami indulatokat szülne. Ez pedig egy fiatal békekötéskor nem túl szerencsés. Ha pedig kitudódna, hogy egy Londoni kocsmában vagyok, no, gondold csak el… Ki adna a szavamra azután?

Dezertőr
De, de egészen Londonból utaztam idáig miattad.

Mindentudó
Szép ez a város. Tölts el itt egy pár napot! De ne kérd, hogy veled menjek, megüthetjük a bokánkat.

Dezertőr
A fenébe is, azt hiszem, igazad van. Távol áll tőlem, hogy bajba keverjelek. Csak, tudod, mióta celeb lettél, nem beszélgettünk egy jót. Hiányoznak a szavaid.

Mindentudó
Hiszen itt bármikor meglátogathatsz.

Dezertőr
Ah, az nem ugyanaz. Hogy szájharmonikázzak neked egy rakás hozzá nem értő tömeg előtt. Különben is, nekem te vagy a barátom, a többi látogatóval nincs dolgom.

Mindentudó
A Teremőr egy igen kedves ember, sokat beszélgetek vele. Ha szeretnéd, bemutatlak neki, ő biztosan megengedi, hogy párszor meglátogass éjszaka.

Dezertőr
Ez pompás ötlet, csak mi ketten, mint ahogy egykor a mezőn? Dalolunk, zenéket írunk, és iszogatunk? Illetve csak én, mert te… Na, tudod.

Mindentudó
Sok minden megváltozott azóta, hogy mi ketten a mezőn beszélgettünk. Sok minden, de a barátságunk nem. Azért, mert esetleg ritkábban látsz, az nem jelenti azt, hogy ne gondolnék rád jó érzésekkel. A barátság fokmérője nem a közelség, hanem épp ellenkezőleg, a távolság.

Dezertőr
Haver, még a végén megríkatsz itt.

Mindentudó
Pedig nem az volt a célom.

Dezertőr
Én most iszom egyet az egészségedre.

A Dezertőr a Mindentudó felé emeli a borosüveget, és meghúzza.

Dezertőr
Egészségedre, barátom! Köszönjük, amit értünk tettél. Úgy értem a békét. Köszönjük neked!

Mindentudó
Gondolod, hogy neked nem volt benne semmi szereped? Hiszen én tartozom neked köszönettel, hogy bemutattál a Tábornoknak. Nélküled és a tábornokod nélkül nem hiszem, hogy mi ketten most itt beszélgetnénk.

Dezertőr
Ugyan, haver, zavarba hozol.

(Iszik még egyet, majd visszateszi az üveget a lépcsőre.)

Ja, a tábornokom, jó, hogy szóba hoztad. Igaz, hogy itt van valahol eltemetve?

Mindentudó
Igen, a sírja lent van a múzeum kertjében. Sokan látogatják, és sokan hálásak neki.

Dezertőr
Tudod, már nem volt alkalmam megköszönni neki, hogy esélyt adott nekünk ott akkor, éjszaka. Meg azt sem, hogy nem köttetett fel a szökésemért.

Mindentudó
Most tudják, hogy itt vagy?

Dezertőr
Dehogy tudják, majd holnap visszamegyek, mintha mi sem történt volna.

Mindentudó
Egy szökevény mindig szökevény marad?

Dezertőr
Úgy valahogy. Szeretném látni a Tábornok sírját. Szeretnék elköszönni tőle.

Mindentudó
A múzeum kertjében van, a belső udvaron, az eperfák alatt. De a kapuk ilyenkor zárva vannak. Bár gondolom, neked ez nem akadály.

Dezertőr
Szép is volna, tudod én a Sohóban nevelkedtem…

Mindentudó
Tudom, tudom. Menj, tedd le a tiszteletedet a tábornokod előtt!

Dezertőr
Nem sokára itt vagyok, addig ne menj innen sehova.

Mindentudó
Mégis, hova mennék?

A Dezertőr elmegy, abban a pillanatban pedig egy másik ajtón belép a Hivatalnok. Elégedett mosollyal lép a Mindentudóhoz. Körbejárja, méregeti.

Hivatalnok
Hát itt vagy, te mindent tönkretevő találmány!

Mindentudó
Tudom, ki vagy! Te vagy az a Szabadalmi Hivatalból! Te zavartad el a Feltalálót.

Hivatalnok
Én vagyok az, de nekem nem kell kérkedned a mindentudásoddal. Rám nincsenek hatással az elme trükkök. Tudod, mi van rám hatással?

Mindentudó
Gondolom a pénz.

Hivatalnok
Nocsak, a vesémbe látsz! Tényleg nem semmi egy masina vagy te.

Mindentudó
Mi dolgod itt?

Hivatalnok
Új világ épül, aminek te nem leszel része.

Mindentudó
De gondolom, te az leszel.

Hivatalnok
Az bizony, és nem is akárhogyan, annyit mondhatok. Hatalmas leszek! Igazi hatalmam lesz, nem csak olyan tessék-lássék, mint amit a hivatalom ad. Emberek milliói fognak hódolni nekem. Jobb dolgot kínálunk nekik a te hitednél.

Mindentudó
Nocsak, és mi lenne az?

Hivatalnok
Megkíméljük őket a gondolkodás és a szabad akarat mázsás súlyától. Kész gondolatokat fognak kapni szépen becsomagolva. Miközben azt hiszik majd, hogy mindenről ők döntenek.

Mindentudó
Azt hiszem, nincs rosszabb annál, mint amikor az ostobaság a gonoszságot fogja kézen.

Hivatalnok
Tudod, ezen akár meg is sértődhetnék, de mivel neked már úgyis mindegy, nem teszem.

Mindentudó
Elkendőzheted az igazságot az emberek elől, de ha bárki is felemeli a kendőt, látni fogja, hogy hazug ember vagy.

Hivatalnok
Hát épp ez a nagyszerű az egészben, hogy senki sem akarja majd felemelni a kendőt! Olyan tökéletes lesz az illúzió, hogy bár tudni fogják, hogy hazugság az egész, de mégsem akar majd senki benézni a színfalak mögé.

Mindentudó
Az emberek nem ostobák. Kártyavárként fog összedőlni a hazugságokból összetákolt tornyod. A vérükben van az igazságkeresés.

Hivatalnok
Ma még igen. De amikor majd az illúzió elkészül, akkor már túlságosan is kényelmes lesz nekik az álvalóság.

Mindentudó
Nem értem, hogy ehhez miért asszisztálna bárki is.

Hivatalnok
Mert elhitetjük velük, hogy semmire sincs idejük, így gondolkodni sem. De azt meg amúgy sem kell majd nekik, mint mondtam. Készen kapják a gondolatokat. A technikát, mely arra lenne hivatott, hogy minél több időt spóroljon az embereknek, arra fogjuk használni, hogy magával a technikával töltsék el azt a megspórolt időt. Hát nem ördögi?

Mindentudó
Azt hiszem, nem tudlak követni.

Hivatalnok
Mondok egy roppant egyszerű példát. A telefon. A telefon célja az, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket. Valójában azonban épp az ellenkezője történik, hiszen minek is a személyes találkozó, ha azt ki lehet váltani egy üres telefonbeszélgetéssel. Ez a terv legfondorlatosabb része. Nem vesszük el tőlük a technikát, sőt, épp mi adjuk azt a kezükbe. Az újabb és újabb technikai vívmányokon keresztül szigeteljük el őket egymástól, miközben a médiában azt harsogjuk majd, ez a divat, velünk tartasz?

Mindentudó
Mi lesz a jutalmad mindezért? Egy szemétdomb tetején fogsz ülni.

Hivatalnok
Lehet, de az a szemétdomb az enyém lesz, csak az enyém.

Mindentudó
S te erre vagy büszke? Élőholtakat akarsz nevelni?

Hivatalnok
Aki nem gondolkodik, az nem kérdez, aki nem kérdez, az irányítható. De épp eleget diskuráltunk már feleslegesen. Itt az idő cselekedni.

A Hivatalnok levesz egy kiállított lándzsát a múzeum faláról, és a Mindentudó elé áll. Észreveszi a lépcsőn a kenyeret és az üveg bort.

Hivatalnok
Kenyér és bor. Kissé ironikus, nem gondolod?

Odakint megdörren az ég.

Hivatalnok
Épp elég bajt okoztál már nekünk a mézes-mázas szavaiddal. De a tervünket meggátolni nem tudod, legfeljebb késleltetted egy kis ideig. De ennek most vége, innen már a mi időnk jön el. Vedd úgy, hogy a szoftvered lejárt, leselejteztek.

A Dezertőr visszatér a Tábornok sírjától, és megdöbbenve látja a Mindentudóra szegezett lándzsát.

Dezertőr
Na, tedd csak le azonnal azt a lándzsát, kis barátom! Még a végén megsebzed magad vele.

A Hivatalnok a Mindentudó felé szúr a lándzsával.

Hivatalnok
Vissza!

Dezertőr
Tedd csak le szépen édes egy komám, mert a végén ráültetlek, és mindjárt nem fogsz így hadonászni.

Hivatalnok
Vissza, rögtön keresztülszúrom magát is. Távozzon, nincs itt dolga!

Dezertőr
Na, elég a szarakodásból, add ide azt a lándzsát azonnal!

A Dezertőr elindul a Hivatalnok felé.

Mindentudó
Borzasztó dologra készül, nem tudja, mit cselekszik…

A Hivatalnok ebben a pillanatban belevágja a lándzsát a Mindentudóba, ami átszakítja a borítást és az emberbe fúródik.

Hivatalnok
Pusztulj!

A mindentudó vérezni kezd. Odakint hatalmasat dörög az ég. A Dezertőr és a Hivatalnok egy darabig nézik a kifolyó vért, majd a Dezertőr előrántja a fegyverét és a Hivatalnokra fogja.

Dezertőr
Mit tettél? Ne mozdulj, vagy keresztül lőlek, te senkiházi! Mit ártott ő neked? Istenem, miért? Ő segített mindannyiunknak. Ő hozta el a békét. Embereket mentett meg, mindenkinek segített. Nélküle még mindig háború lenne. Itt azonnal keresztül lőlek. Miért tetted ezt, pénzért? Pénz kell, te olcsó senkiházi? Itt a jussod!

A Dezertőr a zsebébe nyúl, elővesz némi aprót és a Hivatalnokhoz vágja. A Teremőr jön futva.

Teremőr
Mi folyik itt? Kik maguk, hogy kerülnek ide?

Dezertőr
Ez az aljas lándzsát szúrt a Mindentudóba, kifolyt belőle valami olaj, nem tudom, hogy meg lehet-e még javítani. Szerintem tönkre ment.

A Hivatalnok elmosolyogja magát.

Dezertőr
Ne vigyorogj, mert agyonlőlek, te szarházi!

A Teremőr most érti meg a helyzetet.

Teremőr
Ne, ne, ne, istenem, az nem olaj, ne, ne, ez nem egy gép.

Dezertőr
Igaza van, sokkal több annál. Ez nem csak egy gép, nekem például a barátom. Meg tudja javítani?

Teremőr
Nem úgy értem, hanem… Istenem, ez tényleg nem gép!

A Teremőr odaugrik a Mindentudóhoz, s kihúzza belőle a lándzsát. Kinyitja az ajtaját, s kiveszi belőle a halott Mindentudó embert. Letérdel mellé és csak bámul rá. A Dezertőr felváltva néz az üres dobozra és a halottra, majd végül megérti a helyzetet.

Dezertőr
Te gyilkos, te utolsó szemét gyilkos! Megölted, elvetted az életét. Ezért megdöglesz!

A Dezertőr agyonlövi a Hivatalnokot, majd újra, újra és újra belelő. Letérdel ő is a holttest mellé, leveszi a zubbonyát és a feje alá rakja. A Teremőr kérdőn néz a Dezertőrre.

Teremőr
Mi lesz most?

Dezertőr
Nem tudom, azt hiszem, mindennek vége.

Teremőr
Nagyon sok embernek ő volt a megnyugvás, a reménység.

Dezertőr
Mindennek vége.

Teremőr
Nézze az arcát, egészen fiatal. Nem lehetett idősebb nálam.

Dezertőr
Bár eljött volna velem kocsmázni. Nem kéne itt lennie.

Teremőr
Az útmutatásai, a tanításai. Nem lehet így vége! Élnie kell! Tovább kell élnie!

Ebben a pillanatban a teremben kigyúlnak a fények, a múzeum kinyitott. A teremben megszólal egy hangosbemondó.

ÜDVÖZÖLJÜK ÖNÖKET A MINDENTUDÁS TERMÉBEN! EBBEN A HELYISÉGBEN AZ ANTIK GÖRÖG ÉS RÓMAI MŰVELTSÉGTŐL EGÉSZEN KORUNK TECHNIKAI VÍVMÁNYÁIG, A NÉPSZERŰ MINDENTUDÓIG KALAUZOLJUK ÖNÖKET. TEGYÉK FEL BÁTRAN KÉRDÉSEIKET, MAJD A VÁLASZADÁS UTÁN KÉRJÜK, HALADJANAK TOVÁBB, HOGY MINÉL TÖBBEN A MINDENTUDÓ ELÉ JÁRULHASSANAK. MEGÉRTÉSÜKET ÉS EGYÜTTMŰKÖDÉSÜKET KÖSZÖNJÜK!

A TÁRLAT MEGTEKINTÉSÉT KÖVETŐEN SZÍVESEN LÁTJUK ÖNÖKET MÚZEUMUNK KERTJÉBE IS, AHOL A NAGY HÁBORÚ ELESETT HŐSEI ÉS ÁLDOZATAI ELŐTT RÓHATJÁK LE TISZTELETÜKET.

A Feltaláló és Felesége elsőként lépnek a terembe, kezükben belépőjegy és prospektusok.

Feleség
Itt azt írja, hogy egy holdkőzet is ki van állítva. Feltétlenül meg kell néznünk azt is.

Feltaláló
Micsoda szerencse, hogy az első között sikerült bejutnunk. Kicsit ugyan zokon vettem, hogy a belépőt nekünk is ki kellett fizetnünk.

Feleség
Ne légy sóher igazán nem nagy ár érte, hogy lássuk végre őt. Mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más.

Feltaláló
Ez nem sóherség, de mégis csak nekünk köszönheti őt a világ, a mi gyermekünk.

Elsőként a Feleség veszi észre a holttestet. Odarohan, majd a karjába veszi és fájdalmasan kiált fel.

Feleség
Fiam!

A terem egy eldugott szegletében megjelenik a Katona, aki egy tv-t tol a színpad közepére, a nézőtér felé fordítja és bekapcsolja. Végig nagyon színpadiasan viselkedik, széles, eltúlzott mozdulatokkal, mint egy illuzionista. A tv-ben ő maga jelenik meg műsorvezetőként cetlikkel a kezében.

KEDVES NÉZŐINK! MA ESTE INDUL ÚTJÁRA ÚJ MŰSORUNK IGAZI ÉLET CÍMMEL! A MŰSORBAN 12 FIATAL KÖLTÖZIK BE EGY ASZTALFIÓKBA, AHOL KAMERÁK SEGÍTSÉGÉVEL MINDEN PERCÜKET FIGYELEMMEL KÍSÉRHETJÜK. ÉRDEMES LESZ HÁT FOLYAMATOSAN A KÉPERNYŐK ELŐTT TARTÓZKODNI, HISZEN ROPPANT IZGALMAKAT, ELKÉPESZTŐ DRÁMÁKAT ÉS KESERŰ KÖNNYEKET KÍNÁLUNK ÖNÖKNEK SZÜNET NÉLKÜL.

HANGSÚLYOZZUK, HOGY A DÖNTÉS VÉGIG AZ ÖNÖK KEZÉBEN LESZ! MINDEN, DE TÉNYLEG MINDEN KIZÁRÓLAG AZ ÖNÖK VÁLASZTÁSA. DÖNTSENEK EMBERI SORSOKRÓL A KÉPERNYŐK ELŐTT ÜLVE. NÉZZENEK, ÉS HOZZÁK MEG A DÖNTÉSÜKET, HISZEN HATALMAT ADUNK A KEZÜKBE HOZZÁ!

MOST NÉHÁNY PERC REKLÁM, DE ADDIG IS MARADJANAK VELÜNK, MERT AZ IGAZI ÉLET, ÉS VELE A SHOW AZONNAL KEZDŐDIK! MOST MÁR NE MENJENEK SEHOVA! HÍVJÁK BE A CSALÁDOT IS A KONYHÁBÓL, A GYEREK TEGYE LE A KÖNYVET, EGYENEK ÉS ÉLJENEK ELŐTTÜNK. ALUDJANAK ITT ÉS ÉBREDJENEK ITT!

FOGYASSZANAK, VÁSÁROLJANAK FELESLEGES DOLGOKAT, NE KÉRDEZŐSKÖDJENEK! MEGJELENT EGY ÚJ TELEFON, VEGYÉK MEG, VÁSÁROLJANAK HANGYATOJÁSOS TESTÁPOLÓT, MERT MEGÉRDEMLIK! ÉS AMI A LEGFONTOSABB, NE MENJENEK SEHOVA! MARADJANAK OTTHON, NÉZZENEK MINKET! NE ENGEDJENEK BE SENKIT, A VILÁG ROSSZ, MI JÓK VAGYUNK.

A SZOMSZÉDJA GONOSZ EMBER, SZÓBA SE ÁLLJON VELE! A ZÖLDSÉGES IS, INKÁBB HIPERMARKETBEN VÁSÁROLJON! LEGYEN ARCTALAN, NE BÍZZON SENKIBEN! NE MOSOLYOGJON SENKIRE A BUSZON, MÉG HÜLYÉNEK NÉZIK. AMÚGY IS MINEK MOSOLYOGNI, TALÁN VALAMI OKA VAN RÁ? KINT HÁBORÚ DÚL, ZÁRKÓZZON BE! ZÁRKÓZZON MAGÁBA! NÉZZE A TV-T, ABBÓL NEM LEHET BAJ. VÁSÁROLJON, AZ BIZTONSÁGOS.

MARADJANAK VELÜNK, SZAVAZZANAK! VÁSÁROLJANAK, TV-ZENEK, FÉLJENEK! ÖNÖK DÖNTENEK… ÖNÖK DÖNTENEK… ÖNÖK DÖNTENEK.

 

Vége

 

 

Zárszó az olvasóhoz

– Tudja, kivel beszél? – kérdezte Woland.
– Tudom – válaszolta a Mester. – A szomszédom az elmegyógyintézetben Hontalan Ivan volt, az a fiatal gyerek. Ő beszélt magáról.
– Á, igen, igen – örvendezett Woland. – Azzal a fiatalemberrel volt szerencsém találkozni a Patriarsije Prudin. Engem is majd megbolondított, annyira bizonygatta, hogy nem létezem. De, remélem, ön elhiszi, hogy csakugyan én vagyok?
– Kénytelen vagyok elhinni – válaszolta a jövevény –, bár, mi tagadás, nyugodtabb volnék, ha hallucinációs jelenségnek minősíthetném.

A Mester és Margarita

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.